The factors affecting the international judgement of the Forint and Zloty in the light of the financial crisis of year 2008

The financial crisis of 2007-2009 has shaken both money and capital markets. Its consequences have not even left European markets untouched and divided spirits in the financial world. In some countries efforts by the monetary policy to protect the national currency throughout the crisis seemed to be ineffective. In the present paper we are investigating the effect of the most important macroeconomic and economic policy factors on the exchange rate of the forint and zloty in the last decade. For an analysis of exchange rates we are relying on some preceding research results based on equilibrium exchange rate theories

Alternative Monetary Strategies before EMU Membership in Central Europe

As more and more transition coutries join the eurozone it is becoming reasonable to investigate what monetary policy might be most successful for countries prior to the introduction of the euro. One possible alternative is inflation targeting, which has found application in numerous economies in the last two decades, including the Visegrád Countries. In this paper I am introducing some important aspects and an empirical examination of the monetary policy of the Visegrád Countries. I am providing an overview of previous empirical findings and trying to make some comparisons of new EU and recommendations for pre-accession countries, such as Croatia

Karl Marx és Karl Menger néhány gondolata a pénz eredetéről = The thoughts of Karl Marx and Karl Menger about the origin of money

Kisebb bizonytalankodás után a legtöbb közgazdászhallgató a pénz funkcióinak felsorolásába kezd, ha megkérdezik, hogyan határozná meg a pénz fogalmát. A gyakorlatiasabb, vagy a számvitel iránt elkötelezettebb diákok esetleg felidézik a banki mérleget és – részben helyesen – a pénzt kötelezettségként helyezik el benne. Mintha azonban még mindig egy kicsit pironkodnánk, hogy nem találjuk a megfelelő definíciót. És ez már így megy évszázadok óta. Jelen tanulmányban két XIX. századi közgazdász – Karl Marx és Karl Menger – néhány pénzelméleti következtetését igyekszem összehasonlítani, figyelembe véve az általuk képviselt közgazdasági elmélet alapvető eltéréseit. A mára általánosan elfogadottá váló szubjektív értékelmélet és a kissé elfeledett munkaérték-elmélet látszólag teljesen eltérő feltevéseire alapozva a két gondolkodó egészen hasonló eredményre jutott. Számukra a pénz nem egy egyszerű eszköz, sem követelés és kötelezettség, ahogyan most elkönyvelnénk, hanem áru. Eredetét nem állami törvényekből vezetik le, hanem társadalmi konszenzus során létrejött jelenségnek tekintik a pénzt, ami fölötte áll a törvényeknek, eredendően nem jelképet testesít meg, hanem különleges jószágként válik alkalmassá értékjel kifejezésére. / === / If being asked how to define money most students of economics would start listing the functions of money, or those students with more practical insight would place money as liability in the balance sheet of banks. It seems, however, as if we were still embarrassed by not finding the right definition. In the present study I am endeavouring to give a brief overview of various theoretical findings on the essence of money in the economy preceding the 19th century and then compare some money theoretical conclusions of two economists – Karl Marx and Karl Menger – considering the major differences of the economic theories represented by them. On the basis of the premises of the widely accepted subjective value theory and the somewhat forgotten labour theory of value the two 19th century thinkers came to rather similar results. For them money is not a simple means of payment, nor liability or claim, the way we would account for them now, but a special commodity. They do not attach its creation to the appearance of state laws on money as a legal tender but regard it as a social phenomenon which became capable of expressing a value token due to its peculiar characteristics

Monetáris politika, infláció és gazdasági növekedés Kelet-Középés Délkelet-Európában

A szerző az Európai Unió 15 új vagy leendő tagállama által választott monetáris politikai rezsimeket tekinti át az 1990-es évektől napjainkig. Ezeknek az országoknak egyszerre kellett megbirkózniuk a reálgazdasági konvergencia és a dezinfláció sürgető követelményével. Felzárkózási folyamatukat a választott monetáris politika is jelentősen befolyásolja. A szerző tanulmányában azt vizsgálja, hogy a kelet-közép- és délkelet-európai feltörekvő gazdaságok monetáris stratégiái közül melyik szolgálta legmegfelelőbb módon a felkészülést az euróövezeti tagságra és ennek keretében a fokozatos dezinflációt és az árstabilitás megteremtését. Különös figyelmet szentel az inflációs célt követő rendszernek – amely nagyban meghatározta a visegrádi országok és az utóbbi években Románia, Törökország, valamint Szerbia antiinflációs politikáját –, majd panelbecslés alapján következtetéseket fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy az alkalmazott gazdaságpolitikai irány mennyire bizonyult sikeresnek, értékeli az árstabilitás eléréséhez vezető folyamatot a monetáris politikai és gazdasági stabilizációs lépések tükrében, röviden érintve a reálgazdasági felzárkózás kérdését is. Journal of Economic Literature (JEL ) kód: E42, E31

Államadósság, optimális politika, finanszírozás (State Debt, Optimal Policy, and Financing)

A fejlett ipari országoknak is az államadósság csökkentése vagy akár szinten tartása okozza az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai dilemmát. Az euróövezet tagállamai esetében is ez a kritérium tűnik a legkevésbé teljesíthetőnek, de Japán és az Egyesült Államok is leküzdhetetlennek tűnő államadóssággal birkózik. A tanulmány rövid áttekintést ad néhány meghatározó közgazdasági megközelítésről, amelyek az államadósság szintjének hosszú távú alakulása mögött meghúzódó tényezőket, gazdaságpolitikai lépéseket magyarázzák. Végül az elméletek alapján tanulságokat fogalmaz meg a magyar államadósság kezelését illetően az 1990–2010 közötti folyamatok ismeretében. _____ The macroeconomic developments of the last decade have confirmed that one of the most important dilemmas that even developed economies have to face is the reduction or even sustaining of the state debt. In case of the eurozone member states this criterion is the most difficult to be accomplished, furthermore the United States and Japan are among the global powers that have to cope with state debts which seems to be insurmountable. The aim of this paper is to provide a brief overview of some decisive economic approaches (Barro [1979], Lucas and Stokey [1983], Marcet and Scott [2007], Martin [2009] etc.) that explain the factors behind the formation of long-run state debt level and economic policy measures accompanying state debt management. The paper also attempts to draw some lessons for the Hungarian state debt management in view of the 1990-2010 processes

Robert J. Barro és a költségvetési túlköltekezés (Robert J. Barro and fiscal overspending)

Robert J. Barro, a Harvard Egyetem professzora főként a gazdaságpolitika makroökonómiai modellezése területén elért eredményei alapján ismert a közgazdászok körében. Tevékenysége kiterjed mind az elméleti, mind pedig az empirikus kutatások területére. Jelen tanulmány Barro azon kutatásainak feltételezéseit és eredményeit összegzi, amelyek a ricardói ekvivalenciaelvből kiindulva a költségvetési politika elméletét magyarázó újszerű eredmények kibontakozását segítették elő. A 80-as években az Egyesült Államok magas költségvetési hiánya számos közgazdászt ösztönzött hasonló témájú elmélet kidolgozására. Mivel hazánkban szinte mindennapos vita forrása a költségvetési hiány túlzott mértéke, ami veszélyezteti a monetáris közösségben való részvételünket, különösen érdekes és időszerű annak áttekintése, hogy hogyan gondolkodik egy modern közgazdász a költségvetési hiány okairól és következményeiről. ________________ The question of budgetary discipline emerges in relation to the criteria of the Economic and Monetary Union in almost all European special journals today. There is much less attention paid to budgetary overspending, the adjustment of which caused a serious puzzle for the government and the economists of the United States in the 80's. The Lucasian world of new classical economics has questioned the effectiveness of government intervention, it confuted above all the efficiency of fiscal policy. The macroeconomic models of Barro (1979, 1986) introduced in the present study - building upon the theoretical approach of economic policy on similar foundations - examine the effect of budgetary spending principally from a long-run perspective. His empirical analysis, overarching almost seventy years (1916–1982), is based upon the time series of variables affecting the budgetary deficit of the United States, distinguishing the effect of the usual government expenses from the over average items within. On the basis of his investigation on the United States and the United Kingdom he, furthermore, did not reject the economic invigorating role of government spending, he opposed Lucas' conclusions and got a modest step closer to the Keynesian standpoint in this sense. Barro, however, irrefutably argues on classical grounds, he recalls and reevaluates the Ricardian equivalence principle, summarizes the critiques raised against it and unintentionally praises the Classical economists. According to Barro we cannot ignore the one-time theorem of Ricardo if we are endeavoring to model government spending - we have to count with it if not definitely as a positive, but at least as a normative economic relationship

Inflációscél-követés mint a gazdasági felzárkózás monetáris keretfeltétele

A mára elméletben és gyakorlatban is relevánsnak bizonyult inflációs célkövető monetáris politikai stratégia olyan átfogó koncepció, mely magába ötvözi a játékelmélet, a különböző közgazdasági iskolák modell megközelítéseit és az árstabilitást olyan módon igyekszik elérni, hogy végső célkitűzésként közvetlenül az inflációs célt hirdeti meg. Számos ipari és feltörekvő gazdaság választotta ezt a gazdaságpolitikai megoldást az utóbbi két évtizedben, köztük a visegrádi országok is az euroövezeti csatlakozást megelőzően. A mára mintegy húszévnyi tapasztalat után lehetőség nyílik a választott gazdaságpolitikai alternatíva értékelésére, melynek sikere az euroövezeti felkészülés egy igen fontos tényezője, így hozzájárulhat a gazdasági konvergencia mielőbbi megvalósulásához is. Tanulmányomban a 2008-as eseményekig mutatom be a visegrádi országok monetáris politikájának empirikus vizsgálatát, de kitérek egy-két olyan elméleti vita ismertetésére, mely a válság utáni pénzügyi világ megreformálásának ill. restaurációjának főbb szempontjait tekintette át, beleértve az inflációscél-követés rendszerének újraértékelését

PUBLIC DEBT IN THE CEECS: IS THE SOVEREIGN DEBT CRISIS OVER?

The paper investigates how the global financial and the ensuing European sovereign crisis affected the public debt dynamics of the EU member countries of Central and Eastern Europe, which countries are generally facing difficulties in keeping fiscal discipline as a negative consequence of global and regional financial turbulences. It reveals how economic factors (real GDP growth, interest rates, primary deficit) affected the trend of public debt in the period after 2008 among new EU members on the basis of Eurostat and European Economy statistics. After the briefing of some relevant government debt theories (among others Marcet and Scott, 2003, Díaz-Giménez and Giovanetti, 2007, Garcia et al., 2011, Broner et al., 2014), the paper provides a descriptive analysis of the debt structure of eight Central and Eastern European countries in recent years. It compares the currency composition of the governments’ liabilities, discusses the role the domestic public sector plays in financing public debt, and whether there is evidence of domestic financing crowding out private investment in these countries. In the light of CDS premia and reference yields financing costs are contrasted and the way debt management strategies are formulated and government debt instruments are chosen in order to mitigate the financial burden caused by government indebtedness are compared. Finally, the paper summarises the lessons of the Hungarian self-financing programme launched in April 2014 by the Magyar Nemzeti Bank (Central Bank of Hungary)

MONETARY POLICY REGIMES, DISINFLATION AND GROWTH IN CENTRAL EUROPE

At the end of the 80’s Central European Countries started to abandon their administratively fixed exchange rates and graudally adopted new monetary regimes with more or less emphasis on the exchange rate, inflation and growth targets. This study analyses the economic background of the choice of monetary regime in these countries and their success in curbing inflation. The main question the paper addresses is whether any of these monetary strategies can be regarded as more beatific in the pursuit for achieving a close to eurozone level inflation. The paper also points out that the antiinflationary policy can only be efficient in the long run if it does not endanger the keeping up of the eurozone average growth rate in these converging economies. A panel examination delivered by the study of 15 Central and Southern European Countries – similarly to De Grauwe and Schnabl, 2008 – provides evidence of inflation targeting as being an effective policy to reduce inflation, however, reveals biased results concerning economic performance

Strengthening the Small and Medium Enterprise Sector by Switching to Bills and Notes

The proposal to switch to bills and notes might be shocking. The fact that Act CLXXXV of 2017 on the Regulations for Bills of Exchange and Promissory Notes entered into effect in Hungary on 1 January 2018 in order to enforce the uniform regulations pertaining to the legislation on bills of exchange and promissory notes, yet we still cannot talk about the issuance and use of bills and notes, is just as odd. In our study, we argue that in the absence of other short-term corporate securities, bills and notes could help the liquidity management of SMEs owing to their elaborated legal background. We briefly present the importance of corporate securities in the financing of companies both on domestic and international level, as well as the evolution of financial services related to bills and notes in the mirror of the statistics of the Hungarian supervisory authority, and we also provide possible ways for developing the financial services related to bills and notes. We review the previous and current Hungarian legal-regulatory environment of bills and notes and then summarise the arguments for their use in Hungary